Újra Przsevalszkij-vadlovak legelnek a Hortobágyon! A faj az 1960-as évekre az intenzív vadászat következményeként a természetből kipusztult, ám köszönhetően az állatkerti szaporítóprogramoknak, mára ismét vannak vadon élő háremek. A Hortobágyon 1997 óta él egy teljesen vad populáció, amelyet most a WWF webkamera rendszerének köszönhetően mindenki megcsodálhat. Aki még többet szeretne tenni a vadlovakért, jelképesen örökbe is fogadhat egyet, ezzel támogatva a WWF munkáját.

Overdose vélhetően belerúgott az istálló oldalába, ezért egy időre le kellett állítani, nem dolgozhatott. Így pedig nem lehetett volna tisztességgel felkészíteni az augusztus végi baden-badeni versenyre. Mikóczy Zoltán elmondta a PannoniaOverdose.hu-nak, hogy az őszi szezon fő célja továbbra is az az október 2-i Group I-es Prix de l’Abbaye Párizsban, amelyen 2008-ban lova elsőként ért célba, ám a futamot érvénytelenítették. Előtte pedig szeptember 11-ére, nézett ki neki egy előkészítő futamot ugyanazon a párizsi pályán.

Értékmérő tulajdonságai

Nehéz hámos kategóriába tartozik. A nyugati hidegvérű fajtáknál igénytelenebb, ugyanakkor gyorsabb fejlődésű és arányosabb testű. Hasznos élettartamában is jobb, mint a nemesítő fajták. Kitartó. Nemcsak lépésben gyors járású, hanem ügetésben is, és hosszabb távon is képes ügetőmunkára. Kétéves korában igázható, feltétlen munkavégzésű.
A muraközi változat tömege kisebb, élettartama hosszabb, ügetése jobb. Munkahasználati tulajdonságai kifogástalanok.

Felhasználása

Kifejezetten igás hasznosítású.

Külleme

A magyar hidegvérű középnagy fajta, mély mellkasú, dongás, minden testtájában gazdagon izmolt. Szilárd csontozatú, szárazabb izületekkel, keményebb patákkal, acélosabb szervezettel bír, mint a belga hidegvérű.
A feje arányos a testtömeggel, de kissé durva, enyhén burkolt, egyenes profilvonalú. Homloka széles, toroktájéka bő. Nyaka középhosszú, jól izmolt, középmagasan illesztett, enyhén ívelt, néha egyenes. A mar rövid, alacsony, vagy középmagas, mindig jól izmolt.

Származása

A hidegvérű ló Magyarországon nem őshonos. A XVIII. században a nyugati határvidék (Sopron, Vas, Zala megyék) lakossága Bécs viszonylagos közelsége miatt rendszeresen fuvarozott, főleg gabonaféléket, de más terményeket is Ausztriába. Közben előszeretettel hozta magával az itthon lévőnél tömegesebb, nagy terhek vontatására alkalmasabb nóri és pinzguai lovat. Ez a két lófajta a köztenyésztésben a múlt század végére két - eredetében hasonló, de jellegében eltérő tájfajtát, a muraközit és a pinkvafőit hozta létre.

A Dunántúl délnyugati részének meglehetősen heterogén lófajtája volt. Tulajdonképpen a „noricum” hidegvérű csoportjánál legkeletibb tagja, melyet a szomszédos Ausztria (Murinsulaner) Horvátország, és a Muraköz Dráva tájék vidékén tenyésztettek. Vas, Zala és Tolna megyében is igen elterjedt volt. Tájváltozata a pinkafői ló. A század elején pinzgaui, percheron, ardenni és norfolk mének is fedeztek a különböző magyar melegvérű méneken kívül a muraközi fajta körzetében, érthető tehát hogy nem tudott konszolidálódni a fajta.